
A mellékelt ábrán a már emlegetett Petri-kiállításra írt TGM-levél. Kicsit elkésett, szerzőjével egyetemben, már nem tudták rendesen agyusztálni, ezért a köteteket bemutató tárló üvegére tették, a vendégkönyv mellé. A meghagyott rész: "Kedves Gyuri! Ahogy telik a számodra már tök fölösleges idő, egyre népszerűbb vagy, és ez nekem egyre gyanúsabb."
Az áthúzott szöveget nem mindenhol tudom olvasni, ezért nem is másolom ide.
Mindez pedig Gazsi ÉS-be írt cikkéről jutott eszembe, közelebbről a következő mondatokról, azokból is kitüntetetten, a Petri szóvicceit körülvevő aszpikról:
"(...) a modern kultúra ma teljesen megszelídült és konzervatívvá vált. Formájában is: a Nyugat leghagyományosabb lírikusai epigonjainak epigonjai írnak hol lazább, hol feszesebb szonetteket és villanellákat, virtuóz (vagy virtuózan elrontott: ez is passzé volt már 1938-ban) rímekkel, e költemények hangulata a szomorkás öngúny, az epekedő szerelem, a megcsalattatás miatti szerény bosszankodás, az esős idő miatt érzett bánat, olykor valamelyik ifjú bárdnő szelíd föltűnést okoz vele, hogy bájosan jelzi, sok péniszt tartott már a kezében, istenem, istenem. Regényes történetfilozófiai gúnyiratok vitatott és pellengérre hurcolt szerzője újabban "lebutítja" saját zseniális regényét, és megmutatja, hogy csakazértis tud bestsellert írni, és láss csodát: tud. Lázadó, rendetlen, szeleburdi egykori lángelménk a Nők Lapja kolumnistája, de ez semmi: azt nyilatkozza, ez az igazi életműve. Petri minden rossz szóviccét márványba - s ha nem márványba, hát aszpikba - dermesztik. Mindenki vérprofi. Márai és Szabó Magda lektűrjei és lányregényei újabban komoly irodalomnak kezdenek számítani."
Nagyon-nagyon érdekes! Ha jól olvasom, naná, megkapja Spiró, Kornis és Kiss Judit Ágnes (utólagos javítás, kézcsók az adatközlőnek) és van némi oldalvágás (aszpik!) Kőszegnek, Sulyoknak, Radnótinak, ÉS-beli hozzászólásaik miatt. (Ínyenceknek, posztumusz szurkapiszka a demokratikus ellenzék legbelső köreiben.) Később pedig Konrád, Nádas, Esterházy (mint konzervatív!), a Holmi, Térey, és többen még, nem föltétlenül azonosíthatók:
"Mindaz, ami merész, ami nem rendszerkonform, ami - urambocsá - forradalmi, elillant, láthatatlanná vált. Konzervatív, ám minőségi irodalmunkat a német olvasók tartják el. A színház kommersz. Kísérleti filmjeink külföldi támogatással külföldi fesztiválokra készülnek. Azon, ami ma a magyar képzőművészetben politikailag, világnézetileg merész, érezni a londoni, barcelonai, berlini zsűrik és zsűrorok ízlését. Ma - a Magyarországtól elszakadt (s talán épp ezért...) - a még mindig szegény Kolozsvár és Marosvásárhely szellemileg sokkal modernebb, vakmerőbb, plurálisabb, kalandosabb, zűrösebb, mint Budapest. A Nyugat hagyatékára ma halkan igényt támasztó egyetlen pesti folyóirat nem is szürke, hanem drapp.A legnagyobb szenzáció itt az volt, amikor az elsőrendű költői tehetség az Áprily Puskin- és Lermontov-fordításainak stíljét negélyező verses beszélyben az ehhöz föltűnően (persze szándékosan: radikális eklektika, s ennek egyben jámbor kicsúfolása, tekintetes tanári kar) rosszul illő wagneri álmitológiával bemerészkedett a Wehrmacht (a vérmacht) hadműveleti területére, s ennek a pastiche-nak frisson (kéjborzongás) leendett az eredménye. Különben? A népszerű novellák és kisregények a korai, középső és kései Kádár-korszak gyermekszemmel (ez lényeges!), édesbús, nosztalgikus gúnnyal megfigyelt, alulnézetből fölvett hétköznapjait borzolják, nem sértődhetik meg senki. Lengyelbe mentek dzsesszfesztiválra, édes jézusom, és ott megfogták a keletnémet lánynak a... Tessék csak elképzelni.
Ebben a mélyenszántó ábrázolásmódban az idős komcsik vakon hittek magasztosnak vélt eszméikben, az ellenzékiek hiábavalóan ugráltak, a kitelepített, majd a könyvelésre hazatért dzsentrik pedig megtanultak oroszul, zongoraszó és párolgó tea mellett olvasták Hamvas Bélát, s várták, hogy eljöjjön az idejük. A lányok pedig olyan, de olyan édesek voltak mind, s mentek küretre, mint a patyolat."
Milyen jól ír, és miért nincs az ilyesmi majd'őszinte beszédből több.
Nem ír nevet, de többnyire pontosan és eltéveszthetetlenül rajzolja körbe a hullát, néha viszont homályos, mintha azt szeretné, a magányos tippelés legyen titkos inszinuáció, nyilván ezt is belekeverte a pakliba.
Ami a legérdekesebb, hogy a cikk szerint a kortárs magyar irodalom herczegi konzervativizmusát a Nyugatot majmoló epigonizmus és a lényegi Nyugat-tradíciótól való elszakadás magyarázza.
Szerintem meg az, hogy még a modernizmusunk is eleve klasszikusnak született. Ezen a tájon az avantgardot, néhány értelmezhetetlen kivételtől eltekintve, nem tekintették a hagyomány részének, legjobb esetben gyengéd, szeretetteljes gúny (Karinthy), máskor negligáló megvetés tárgya volt. És aztán ugyanez megtörtént persze a neoavantgarddal, Balaskó, Erdély, Hajas, Szentjóby, Molnár stb. műveivel mégegyszer.
"Tudod, milyen ország ez?
Hiperbolikus.
Csókollak."
Utolsó kommentek