Nem tudom, hogy nem az új vállból való ellökése-e ez a reakció, a kétségtelen tényekkel alátámasztható kritika ellenére..
Vótam ott, meglepett, első blattra az irracionalitás ugrott bé, ami műszaki szemmel, és vendég aggyal lejött.
Mindezek ellenére nem i can get no staisfaction-t dudorásztam kijövet, csak egy alakuló projekt részeseként éreztem magam.

Hát, szerintem azzal a hellyel, ahol ilyen szépen összesűrűsödött az idő - nemes penészként a falon, meghatóan anakronisztikus figyelmeztető táblák formájában stb -, óvatosan, szeretettel kéne bánni. A kiszáradt vízköpők. A gőzkamrát a felére zsugorították, és a az egyszál körpad nagy részén nem lehet ülni, mert váratlan helyeken forráz le a gőz. A negyven fokos (koralakú, meditációs brűg) medence falának bumfordi átttör(eget)ése, aztán, amilyen módon az apró mozaikcsempék(eleve: a szín!) föl vannak téve, alig bírom abbahagyni. Megszűnt aq trécselés, úgy áznak a vízben az invalidusok, mintha valami mososgatólében. Némán, sorsukra hagyva. Ahogy tegnap este egy régi lukácsista megjegyezte, az látszik, hogy itt nem szeretik a vendégeket. És, teszem hozzá én, aki a felújítást tervezte-művezette, valószínűleg most járt először fürdőben. Reméljük, utoljára.

tkp. már a rudas is el lett gagyitva. a gőz, mármint. az uszodába nem járok. a tulaj ugyanaz, gondolom, mint a lukács esetében (most majdnem hozzátettem, hogy az ország is, de ezt mégse kéne.) magát a gőz-technológiát ott nem, de csak mert nem nagyon nyúltak hozzá. hogy mindez mit tett a hellyel, emberanyag szempontjából, igazból nem tudom már, ritkán megyek oda nagyon. igazából kedvem se sok, pedig régen szerettem.
De ezt valaki majd irja meg, mielőtt elfelejtjük, a közönség szociológiáját. hogy hogy is van / volt ez. szóval a budapesti fürdők karaker-rajzait várom. olyasféleképp, ahogy szerb antal a marslakónak elmagyarázza, miről szól a józsefváros.
meg kéne rendesen irni, nem csak a lukácsot, mert azt a mitologéma okán akkor is sejted, ha sose jártál, vagy esetleg sose is mentél oda. de a többit is. a királyt. a szerbet. meg hát a rudast is. a lukács magas labda, azt már látom, ahogy összeáll róla az irodalmi antológia, a szemelvényekből. de az is renbe van.

Kedves gyulaVitéz, csak annyit, sejtelmesen, hogy nyíló kapukat döngetsz!

na majd egy posztot arról is, ha már kinyilt, hogy a magamfajta vidéki gazdálkodó is értesüljön. a vastag margó gőzébe nyugodtan vegyülhet időnként egy kis (ön)tömjénfüst is.

A Lukács - igaz, randa lett, de a termál legalább nagyjából tiszta. Még egy kicsit.
Kiegészítés az edigiekhez. Figyelem: a lábmosó és a 24 fokos medence vize nem cserélődik, az utóbbit ajánlatos el-, az előzőt pedig oldalazó kapaszkodással kikerülni. Fog az menni! A negyven fokos - amikor éppen nincs túlhevítve és túltelítve, ontológiai elmélkedésre alkalmas. Nem baj, ha nincs duma, viszont baj, hogy felére vették a fényerőt. Én világosban jobban tudok meditálni, és azt hiszem, a fénytől tisztaság lesz. Illúzió.(a szerelem is - hah!)
Újítás, hogy a masszírozó príma és szépséges, továbbá valamelyest szigetelő pozdorja elválasztó
falait, amelyeket vissza akartak építeni, ellopták. E luxus új beszerzésére nincs pénz. Így aztán kiterjesztették a masszírozókabinok klasszikus bejáratát, a lepedőt. Csakhogy most nem vászonból, hanem légfogó és felettébb esztétikus műanyagból van. Úgyhogy minden fenékcsapkodás, bokareccsenés, nyugdíjas-panasz, gombakezelési történet, kéjes és kéjetlen nyögés - nem áthallatszik, hanem -zeng a térben. Pedig én a maszást is csendben szeretem. (Bár edződhettem volna az építkezés alatt, az ideiglenes helyen, de nem sikerült.)
Szidják a szaunát is, de én csak első kézből.
Folytassam? Ez lenne a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy a Lukcs felújítását folytatják. Így. Így?
Egy mindennapos

Én gyáva vagyok. Vagy csak nem akarok örömért bizonytalansággal fizetni. Vállalni a kényelmetlenséget. Olvastam, hogy az óriásira nőtt testkép pszichikai betegségek velejárója. Nem hinném, hogy akkora, de mindig sokat aggódtam a testemért, és részben okkal. Szerettem volna szebb, vonzóbb lenni, piros pöttyök, hanyag tartás és görbe végtagok nélkül, és más is akadt, amiben nem voltam szerencsés. Vigyáznom kell magamra, de nem azért, mert eleve rosszul álltam hozzá. Van már pár heg rajtam, szaporodik bennem az idegen... illetve csak a hiánya, de idegenné tesz. Még pontosabban: valamikor azzá tett, de már nem érzem, ezt az érzék/szervem/ is elveszítettem. Hogy számítson, ha elveszik egy részem. Mint az első kihúzott fog vagy az első többé soha el nem hagyható gyógyszer, legyen még oly ártalmatlan is.
Úszni is szerettem, de már csak álmodom róla. Pont úgy, mint a repülésről.

Bocs, "csak a hiánya" = csak a hiány.