Én ismét csak egy alá-fölérendeltségi játékot látok ebben, a magyar irodalmárok nagy része lekezelően beszél a többiről, és mindenki azon vitatkozik ki mennyire jó vagy nem jó. Arról persze nem beszél senki, hogy a magyar próza túlnyomóan jelentős része egész egyszerűen élvezhetetlen. Azért élvezhetetlen, mert eltünt belőle a mese. A legtöbb kortárs próza mélységesen untat, egy része pedig, amelyik a vulgáris kifejezésekkel próbál vagánynak és "igazi"-nak tűnni, na attól meg hánynom kell. Szóval a lényeg: tök mindegy, ki mit és hogyan ír, a lényeg az, hogy ki mondja rá azt, hogy jó, és hol jelenik meg. Szerintem.

Kedves Sanawad, köszönöm, hogy máris észrevett. Én nem látom ilyen egyszerűnek a helyzetet, a jó mese persze elvarázsol, de nemcsak a fordulatokat élvezzük, hanem, nyilván a mesélő hangját, a stílusát, a csak rá jellemző tónust. Nem? És ez a hang, és persze mögötte a sejthető személy, akkor is érdekes lehet, amikor nem történetet mesél, hanem, uram bocsá, reflektál, dekonstruál, hümmög és elmélkedik. Nyilván nem tudom rábeszélni az unalmasnak érzékelt magyar prózára, de azért megpróbálom. Mondjuk Solymosi Bálint Életjáradékára. Vagy Lábass Felnőttláncfűjére.

Az a baj, hogy nem érzem úgy, hogy TÖRTÉNT valami attól, hogy Károlyi Csaba ezt vagy azt írja Petriről. Nincs súlya, mint annak, amikor mondjuk Kosztolányi írt kevéssé szép szavakat Adyról.
Ideje bevallani, hogy hiába vannak írók: irodalom - és irodalmi élet - nélkül maradtunk. Nincsenek valódi dobások, nincsenek viták, nincs párbeszéd,kurvára píszí van, és Károlyi Csaba, aki Petrit temeti, képtelen volt a kritikai műfajnak megfelelő kritikát közölni Nádas Péter Párhuzamos történeteiről, elkente, mint a szart, ahelyett, hogy kimondta volna, hogy olvashatatlan, vagy kimondta volna, hogy Nádas ezzel a könyvvel valami totál mást csinált, mint amit a magyar irodalomban jelenleg szokás (lsd. "mese" vagy mesélés, ha már erről is szó esett).
Nem Petri süllyed - mint Velence -, hanem a magyar kritika.

nem történt? minek kellett volna? eltűntetni a könyvtárakból a petri-köteteket? rögtön többen reagáltak a cikkre, és még fognak is. egyébként károlyi cikkében azt bírom, h bevállalt egy ilyen kánon-ellenes nézőpontot. és vitát gerjesztett. h nem történt semmi? az mindenképpen jó, h megkérdőjelez egy ilyen fontos alakkot, mert akkor tényleg lehet róla és szövegeiről beszélni. ellenben mindig letudnánk azzal, h petri egy zseni volt.

Sanawad, a hozzászólásod végtelenül leegyszerűsítő, ahogy aztán Margó is említi, a dolog egyáltalán nem ilyen szimpla megoldású.
Zóra, szerencsére nincs igazad: a magyar kritika nem süllyed (pedig süllyedhetne, lehetne még sokkal lentebb is). De lehetne magasabban, lehetne emelkedettebb :). Bár ha Valuska kommentjét veszem, nem biztos, hogy csodálkozom a véleményeden: ha pusztán azt erénynek tekintjük, hogy valaki bevállal egy kánonellenes nézőpontot, akkor tényleg gáz van.
Margó, a Petri-képregény nézhetetlen, nem tennéd föl nagyobb méretben?

Valuska, nem arra gondoltam, hogy az a történés, hogyha eltüntetjük a Petri-köteteket, hanem az, hogy ha végre valódi vita alakul ki egy valóban súlyos kérdésben. Én - egyelőre - ezt nem látom valódi vitának. Egyébként meg nem Károlyi az, aki Petrivel kapcsolatban először vállalta a kánon-ellenes nézőpontot, piszkálják őt már egy ideje, nézz utána. Ol'Dirty Bastard: persze, minden viszonyítás kérdése, Dániában is van egy százméteres domb, és az a neve, hogy "Égigérő hegy", vagy valami hasonló: szóval a magyar kritika aktuális helyzete szerintem az, hogy a haverok megírják a haverokról, hogy milyen jót írtak, és amikor tényleg letesz valaki egy olyat, mint NÁdas a Párhuzamos történeteit, akkor nem kap VALÓDI kritikát (lsd. az előző bejegyzésemet.)

odb: önmagában az nem erény, ezt én sem mondtam, de legalább vállalja az álláspontját. és ez vitákat hív elő, újraolvasást, ami a szilárdan rögzült kánonunknak csak jót tehet,
zóra: egyetértünk, ez még nem valódi vita, de benne van a lehetőség. de a többiben ugyanazt gondoljuk.

bocs, még egy: odb, klikkelj a képre és az hatalmas lesz

Valuska, kösz, az előbb is klikkeltem, de nálam nem lett hatalmas, csak úgy 600 px széles, és nem látom elolvasni, ami írva van.
Zóra, erre a viszonylagosságra akartam kilukadni, hogy a magyar kritikai élet nem jó, de még nem is olyan szar, mint lehetne, és ami fontosabb: nem süllyed.
Mindkettőtöknek: nincs szilárdan rögzült (csak valamennyire erős alapokon álló) kánonunk, minden újraolvasás csak jót tehet, de véleményem szerint valamivel megfontoltabb és alaposabb felvezetés kellett volna a jelen ügyhöz is, mint amennyivel Károlyi Csaba előállt. (Vö. Kálmán C. Nagy László-írásával a régmúltból.)

Nem alszok, figyelek. Persze, jó rombolni a kánont, és valóban, a magyar irodalmi élet keserűbb pillanatainkban udvariasság és félelem lehangoló keverékének látszik, holott négyszemközt izgalmas, tele halálpontos politikailag abszolút inkorrekt lábramenésekkel, csak a megfelelő helyen kell lenni a megfelelő pillanatban. Azért linkeltem be Radnótit, mert szerintem eléggé tárgyszerűen írja le a Károlyi-cikk problémáját. Érdekes, hogy mindig mindennek többször is meg kell történnie, Hekerle évekkel a Kálmán C. írás előtt egy debreceni konferencián már elvégezte nagyjából ugyanazt a revíziót, volt is fölháborodás, Margó pl szemtanúja volt annak, hogy Ágh István egy étteremben otthagyva asztalát hekerlére ront, és elküldi a (itt az emlékezet homályos foltot hagyott).

Ja, ODB, ha igény vóna, örömest elküldeném a képet nagyban egy megjelölt helyre.

Margó,
nagy igény lenne, izgat a dolog fenemód. Az admin-ban láthatod a címemet, ha oda elküldenéd, nagyon hálás lennék.

Ja, én meg alszom, csak most kapom föl fejem, hja, Hekerle tényleg. Az azért izgalmas lehetett, ahogy Ágh ráront Hekerlére...

Kedves sanawad, az unalom vs. gyönyör talán nem a (kortárs) prózán, hanem olvasóján múlik. Élvezni sok mindent(ől) lehet, de nem árt, ha testhezálló az erogén zóna/stimulus arány. L. Pl. Dalí ízlését: "szép az, ami görcsbe rándít".

A "mesét" pedig igazán ne temessük el - csak az utóbbi néhány évből lásd Nádas PT-jét, Csaplár Igazságos Kádár János-át, Garaczi metaXáját, vagy (helyben vagyok) a Zsidó vagy?-ot. Mese, mese hátán. Vagy ott van 1 igazán "nagy" "mese", Spiró Fogsága (bár a Quo vadis?-t nem tudja überelni). Oder 1 "margósabb": Poós Az alkony fokzatai.

Károlyi írása pedig nemes egyszerűséggel: impresszinoista sulyokvetés. Kétségtelen, ha nem az És-ben jelenik meg, kisebb (vagy nulla) figyelem érné, ám rosszhiszemű dolog volna azt feltételeznünk, hogy pusztán vmi.féle hatalmi villongás vagy pozíció-alakító szándék (vö. "alá-fölérendeltségi játék") működtetné a vitá(cská)t. Vélhetően inkább a Petri-(félre)értés a tét. Ezzel együtt, bár Petri újraolvasása (is) fontos, talán nem épp 1 abszolút felületes, teliszájú 'teccik-nem teccik' cikkecske kapcsán kéne megtörténnie (nyilván nem emiatt fog, egyébként).

Kíváncsian figyelem, keveredik-e (még) nagyobb fenék neki/hozzá/köré. (Képzavar.)

Aki eseményekben gazdag, bodicsekes kritikára szomjazik, tegye fel a cuccát a dokk.hu-ra. Szíjjel szedik.

Vagy másét tegye oda föl, höhö.

Gondolom, a cím mindenkit megzavart, hisz Károlyi egyetemesen kijelentette, hogy a Petri-mítosz(nak) vége. Ami így butaság, hisz mítoszt (kultuszt?) nem egy ember süllyeszt-emel. Mindenki egyetemes bálványdöntésként értelmezte a cikket, Radnóti a demokr. ellenzék trónfosztását is szépen bekapcsolat a logikai menetbe (és csúsztat másképp is, hisz a Mészölyös párhuzam szerint Károlyi az egész Petri-oevre-t legyalázta, ami szövegszinten nem igaz). Szokásos (magyar) diskurzus: a cél nem megérteni, félreérteni a másikat (Derrida-citálók izzíthatnak). Amúgy ha Károlyi megfontoltan és körültekintően bírál ("lehetséges, hogy talán esetleg, valamelyik szegmensben, némi, de nem biztos, nézeteim szerint stb."), elsikkad az egész.

Petri György: NAGY BÁLINTNAK*

Mint fenyõk ködbe -
fáradtságba, undorba
bugyolálódik a jóakarat.

Ha heten: öten.
Öten: akkor hárman.
S ha hárman: akkor inkább ketten.

A többiek
többségükben kibírhatatlanok.
Magunkon kívül:

vagyunk egynéhányan.
S magukon kívül vannak
egynéhányan.

A levegõég herseg
(vadászgép szeli át)
mint rétesalma húsa.

Kik jönnek most az agya-
fúrt politikusok után? Buta
katonák? Újabb agya-

fúrt politikusok?
Laza póráz?
Börtönök? Kussok?

Kivándorol egy ország önmagából?
Megjött a villamosod.
Siess. Szerbusz.

LEHRSTÜCK

Sokasodnak a
másként-gondolkodók és másként-beszélõk.
Lényegesen kisebb mértékben
a másként-gondolkodók és másként-is-beszélõk.
Másként mondva:
a beszédolló veszedelmesen tágra nyílik.
Persze (mindezideáig),
manikûrollóról beszélhetünk csupán.

Ugyanis
a nemigen-tudni-miként-gondolkodók
(merthogy a beszédtõl elszoktatottak)
tömege
nagyjából változatlan.
Mindezideáig.

Szervusztok!
Ahol a kép van(fotózva), az történetesen apukám galériája. Ha megszeretnétek nézi ezt, és még sok más petri írást, stb..., akkor gyertek el 6. kerület Hajós utca 39....
Apropó ha valakit az építészet is érdekel, majdnem minden szerdán kiállítás van. Ha tájékozódni szeretnétek, hogy mikor milyen esemény van küldjétek el az e-mail címeteket az én (ilkajanka@gmail.com)e-mailomra, vagy Nagy Bálintéra, ő az apám az ő e-mailja: galeria@nagybalint.hu, és erre külditek, légyszi írjátok od, hogy milyen e-maillal tegyen a listára(arra küldi el)és, hogy innen hallottatok róla, vagy valami ilyesmi.
Csk ennyit akartam mondani... Kösziii:)))