A spanom azt mondja, hogy tapasztalatai szerint az utóbbi években a díjak, ösztöndíjak megítélésénél, irodalmi estek szervezésekor, egy-egy tematikus folyóiratszám szerkesztésekor a "természetesen" túlnyomórészt férfiakból álló kuratórium/szerkesztőség többnyire megpróbál érvényesíteni valamiféle kvótát, valószínűleg az elmúlt évtized emancipatorikus törekvéseinek eredményeképpen. Lehet, hogy tettnek ez szánalmasan kevés, de nehéz volna másnak nevezni, mint pozitív diszkriminációnak, függetlenül attól, hogy eredményes-e, hogy az érintettek számára megfelelő mértékűnek látszik-e, hogy az így kialakult kvóta reprezentálja-e az adott területen éppen fennálló arányokat, hogy egyébként ezek az arányok természetesek-e vagy eleve a korszerűtlen magyar viszonyok befagyasztásából adódnak, esetleg valami más magyarázza őket, egyáltalán, hogy megállapíthatók-e természetesnek nevezhető, kívánatos arányok.
Hajlamos vagyok egyet érteni vele.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az irodalom kánonja, függetlenül attól, hogy érvényesnek gondoljuk-e vagy sem, finoman szólva nem éppen demokratikus, a reprezentációját viszont, ahogyan azt a blogon kialakult diskurzus is mutatja, a legtöbben mégiscsak a liberális demokrácia elvei alapján ítélik meg.
Vagy hogy van? Epedve várok minden olvasót.
Utolsó kommentek