HTML

Vastag Margó

Telik, de nem múlik. Mégis marasztalod? Válaszolj

Utolsó kommentek

  • efzsé: @katajev: de szép írás,Katajev! (2009.11.09. 01:19) kentaur st.auby tamásnak
  • ilkajanka: Szervusztok! Ahol a kép van(fotózva), az történetesen apukám galériája. Ha megszeretnétek nézi ezt... (2009.03.30. 21:11) petri süllyed?
  • katajev: bisztos natyon örül szentjauby ety juhasz förönc versnek. ğ ntyon szeretui a natyon szşp lírai ver... (2008.12.27. 20:06) kentaur st.auby tamásnak
  • baradlayné: Írj már, kérlek, valamit, ne szűnjön meg minden, ami jó. (2008.09.28. 19:57) jó példával elöl
  • efzsé: Mikor gyösszvissza? (2008.08.29. 09:03) jó példával elöl
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • efzsé: @katajev: de szép írás,Katajev! (2009.11.09. 01:19) kentaur st.auby tamásnak
  • ilkajanka: Szervusztok! Ahol a kép van(fotózva), az történetesen apukám galériája. Ha megszeretnétek nézi ezt... (2009.03.30. 21:11) petri süllyed?
  • baradlayné: Írj már, kérlek, valamit, ne szűnjön meg minden, ami jó. (2008.09.28. 19:57) jó példával elöl
  • kolhoz mihaly2: Ugye, ugye Szamárfül/murci, milyen nagyszerű ez az evolució?: Kohlhaas Mihály Coalhaus Walker Kol... (2008.07.02. 09:02) férfiak zárójelben
  • rapi: Na, ezt nem értem, de mindegy. Rousseau mondta egy hegyre először azt, hogy szép. Ezzel csak azt... (2008.06.10. 15:49) halló fiúk, halló lányok!

Litera - friss

Nincs megjeleníthető elem

Litera - magazin

Nincs megjeleníthető elem

a kultuszhöz, meg az egész hóbelevanc

2008.02.15. 10:27 vastag margó




A mellékelt ábrán a már emlegetett Petri-kiállításra írt TGM-levél. Kicsit elkésett, szerzőjével egyetemben, már nem tudták rendesen agyusztálni, ezért a köteteket bemutató tárló üvegére tették, a vendégkönyv mellé. A meghagyott rész: "Kedves Gyuri! Ahogy telik a számodra már tök fölösleges idő, egyre népszerűbb vagy, és ez nekem egyre gyanúsabb."

Az áthúzott szöveget nem mindenhol tudom olvasni, ezért nem is másolom ide.

Mindez pedig Gazsi ÉS-be írt cikkéről jutott eszembe, közelebbről a következő mondatokról, azokból is kitüntetetten, a Petri szóvicceit körülvevő aszpikról:

"(...) a modern kultúra ma teljesen megszelídült és konzervatívvá vált. Formájában is: a Nyugat leghagyományosabb lírikusai epigonjainak epigonjai írnak hol lazább, hol feszesebb szonetteket és villanellákat, virtuóz (vagy virtuózan elrontott: ez is passzé volt már 1938-ban) rímekkel, e költemények hangulata a szomorkás öngúny, az epekedő szerelem, a megcsalattatás miatti szerény bosszankodás, az esős idő miatt érzett bánat, olykor valamelyik ifjú bárdnő szelíd föltűnést okoz vele, hogy bájosan jelzi, sok péniszt tartott már a kezében, istenem, istenem. Regényes történetfilozófiai gúnyiratok vitatott és pellengérre hurcolt szerzője újabban "lebutítja" saját zseniális regényét, és megmutatja, hogy csakazértis tud bestsellert írni, és láss csodát: tud. Lázadó, rendetlen, szeleburdi egykori lángelménk a Nők Lapja kolumnistája, de ez semmi: azt nyilatkozza, ez az igazi életműve. Petri minden rossz szóviccét márványba - s ha nem márványba, hát aszpikba - dermesztik. Mindenki vérprofi. Márai és Szabó Magda lektűrjei és lányregényei újabban komoly irodalomnak kezdenek számítani."


Nagyon-nagyon érdekes! Ha jól olvasom, naná, megkapja Spiró, Kornis és Kiss Judit Ágnes (utólagos javítás, kézcsók az adatközlőnek) és van némi oldalvágás (aszpik!) Kőszegnek, Sulyoknak, Radnótinak, ÉS-beli hozzászólásaik miatt. (Ínyenceknek, posztumusz szurkapiszka a demokratikus ellenzék legbelső köreiben.) Később pedig Konrád, Nádas, Esterházy (mint konzervatív!), a Holmi, Térey, és többen még, nem föltétlenül azonosíthatók:


"Mindaz, ami merész, ami nem rendszerkonform, ami - urambocsá - forradalmi, elillant, láthatatlanná vált. Konzervatív, ám minőségi irodalmunkat a német olvasók tartják el. A színház kommersz. Kísérleti filmjeink külföldi támogatással külföldi fesztiválokra készülnek. Azon, ami ma a magyar képzőművészetben politikailag, világnézetileg merész, érezni a londoni, barcelonai, berlini zsűrik és zsűrorok ízlését. Ma - a Magyarországtól elszakadt (s talán épp ezért...) - a még mindig szegény Kolozsvár és Marosvásárhely szellemileg sokkal modernebb, vakmerőbb, plurálisabb, kalandosabb, zűrösebb, mint Budapest. A Nyugat hagyatékára ma halkan igényt támasztó egyetlen pesti folyóirat nem is szürke, hanem drapp.

A legnagyobb szenzáció itt az volt, amikor az elsőrendű költői tehetség az Áprily Puskin- és Lermontov-fordításainak stíljét negélyező verses beszélyben az ehhöz föltűnően (persze szándékosan: radikális eklektika, s ennek egyben jámbor kicsúfolása, tekintetes tanári kar) rosszul illő wagneri álmitológiával bemerészkedett a Wehrmacht (a vérmacht) hadműveleti területére, s ennek a pastiche-nak frisson (kéjborzongás) leendett az eredménye. Különben? A népszerű novellák és kisregények a korai, középső és kései Kádár-korszak gyermekszemmel (ez lényeges!), édesbús, nosztalgikus gúnnyal megfigyelt, alulnézetből fölvett hétköznapjait borzolják, nem sértődhetik meg senki. Lengyelbe mentek dzsesszfesztiválra, édes jézusom, és ott megfogták a keletnémet lánynak a... Tessék csak elképzelni.

Ebben a mélyenszántó ábrázolásmódban az idős komcsik vakon hittek magasztosnak vélt eszméikben, az ellenzékiek hiábavalóan ugráltak, a kitelepített, majd a könyvelésre hazatért dzsentrik pedig megtanultak oroszul, zongoraszó és párolgó tea mellett olvasták Hamvas Bélát, s várták, hogy eljöjjön az idejük. A lányok pedig olyan, de olyan édesek voltak mind, s mentek küretre, mint a patyolat."

 

Milyen jól ír, és miért nincs az ilyesmi majd'őszinte beszédből több.

Nem ír nevet, de többnyire pontosan és eltéveszthetetlenül rajzolja körbe a hullát, néha viszont homályos, mintha azt szeretné, a magányos tippelés legyen titkos inszinuáció, nyilván ezt is belekeverte a pakliba.

Ami a legérdekesebb, hogy a cikk szerint a kortárs magyar irodalom herczegi konzervativizmusát a Nyugatot majmoló epigonizmus és a lényegi Nyugat-tradíciótól való elszakadás magyarázza.

Szerintem meg az, hogy még a modernizmusunk is eleve klasszikusnak született. Ezen a tájon az avantgardot,  néhány  értelmezhetetlen kivételtől eltekintve, nem tekintették a  hagyomány részének, legjobb esetben gyengéd, szeretetteljes gúny (Karinthy), máskor negligáló megvetés tárgya volt. És aztán ugyanez megtörtént persze a neoavantgarddal, Balaskó, Erdély, Hajas, Szentjóby, Molnár stb. műveivel mégegyszer.

"Tudod, milyen ország ez?
Hiperbolikus.
Csókollak."



10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vastagmargo.blog.hu/api/trackback/id/tr78340149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pr. Tz 2008.02.18. 13:04:30

Ha sikerül linkelni ein bónuszt, Orbán Ottó Füst Milán-ját 1968-ból, l. különösen A háttér c. darabot:
www.irodalmiakademia.hu/dia/diat/szakir/szakir/fust_milan/index_frame_3.htm

1 db.:
"Füst-ország, ahogy Juhász Ferenc nevezi egy keserű pillanatában Füst országát.

Hamu és szárnyalás Európa szélén.

És kevés önismeret."

rapi · http://rapaiagnes.blogspot.com/ 2008.02.19. 06:26:09

Sok mindenben igaza van TGM-nek, én is avíttnak érzem az irodalmi alkotások többségét. Megkaptam a Holmit, ezt a TGM megfogalmazásában drapp - a szürkénél is szürkébb, poros folyóiratot, s az jutott eszembe, olyan, mint a múmia. Azért nagyon jól emlékszem TGM konzervatív korszakára, amikor ugyanezen szerzőket égig magasztalta. Érdekes látnom, hogy a feminista TGM mennyire macsó, amikor egy költőnőről van szó.

vastag margó 2008.02.19. 09:20:37

Hát, nem tudom, TGM nem különösebben magasztalós fajta. Nem kötözködésből, de tényleg nem emlékszem, konkrétan kiket magasztalt az égig, konzervatív korszakában?

rapi · http://rapaiagnes.blogspot.com/ 2008.02.19. 10:59:48

„Hát magának semmi se tetszik? De. A Holmi VIII/5., 1996. májusi számában Rakovszky Zsuzsa csodálatos verse; Lator, Takács Zsuzsa nagyszerű; Kis János,
Somlyó György, Deák Ágnes, Jürgen Habermas esszéi, Kornis Mihály ír Mándyról, Borowski-novellák. Osztályon Fölüli.” – írta TGM a Beszélőben 1996. júniusában.

pr. Tz 2008.02.20. 23:21:34

No harms, de azért ez a sajátos félreolvasás se vesszen egészen el: az eredeti Margó-bejegyzésben - emlékeim szerint, immáron jórészt igazolhatatlanul - Kiss Judit Ágnes neve helyett Karafiáthé szerepelt, nyilván a köv. mondat referencializálásaként: "olykor valamelyik ifjú bárdnő szelíd föltűnést okoz vele, hogy bájosan jelzi, sok péniszt tartott már a kezében...".
A nyomtatott sajtóval szemben azért szép az elektronikus (de hogyan állunk az etikával? - kérdezhetné vki. Vagy ez blognál nem számít?), mert mínusz percen belül el lehet törölni (felülírni), a sajh, de mégis, sztem: inszinuációt.Ahogy mondani szokás: elnézést az érintettől.Karafiáth-tól, ha nem volna 1értelmű.Persze ez nemcsak Margó-hibát mutat, hanem az ilyen "majd'őszinte" írások rákfenéjét is: h ti. értse, aki akarja. Adott esetben, félre.

Mintha volna 1 olyas, h a halottak nevét le merjük írni, az élőkét meg nem (TGM-cikk, de nemcsak). Miért is, kérdezhetné valaki.

2008.02.22. 14:41:45

Én személy szerint borzasztóan örültem ennek a cikknek. És közben az sem érdekelt, hogy sok tekintetben nem tudok egyetérteni TGM-mel, mert ez a szövege nálam átlépett egy határt, ami, kicsit sarkosan megfogalmazva a kedveskedő semmitmondás határa. Persze TGM-re ez soha nem volt igazán jellemző, de most úgy éreztem, kicsit jobban belemegy a dolgokba és ennek nagy hozadéka van (mondom, számomra).
És ez egy nagyon fontos probléma, mármint az aszpik, ami nem csak Petri dolgait veszi körül, de mintha az irodalomértésünk, olvasói hozzáállásunk alapja lenne. És akkor magamat is hibáztatom ezzel, természetesen.
Persze, a modernizmusunk is eleve klasszikus, de ami még ennél is zavaróbb, hogy szinte mindenki klasszikus itt, vagy másképpen: aki klasszikus, attól minden az. Frászt. Petri nagy költő, de hogy a resztlijeit is védeni kell valamiféle homályos elv alapján, az elég nyomorult dolog. Tandori dettó (és még lehetne hosszan sorolni a neveket - aminek nincs értelme, mert, mondom, szerintem ez mindenkire igaz).
Ami igazán érdekes még, az a Nyugatos gondolatkör. Hogy miért a verseket tartják ma is rengetegen (drapp folyóiratban pl. stb.) követhetőnek? És miért nem a modern gondolkodásmód mindenkor érvényes formáit, a gondolkodásét, ami a Nyugatnál (is) megjelent.
Aki ma érvényes lírát hoz létre, az éppen a lírai formák hagyományától mozdul el, és a gondolkodás formáit tartja követhetőnek, megújíthatónak. De itt pláne nem akarok már neveket sorolgatni.

Anekdota: tavaly voltam egy vidéki főiskolán felolvasni, végzős magyar-szakos hallgatókkal beszélgettünk azután (akik nagyjából velem egyidősek amúgy). Nem hallottak se Tandoriról, se Petriről, se Oraveczről. Kortárs líra címen Nagy László az utolsó szerző akit olvastak.

Miről beszélünk?

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2008.03.07. 12:10:07

off
pardon, ez hogy "olykor valamelyik ifjú bárdnő szelíd föltűnést okoz vele, hogy bájosan jelzi, sok péniszt tartott már a kezében..."- telejs egészében hol olvasható?
on

vastag margó 2008.03.11. 11:25:34

Kedves Szamárfül, link vezet a TGM-cikkhez odafönt a posztban.
süti beállítások módosítása