HTML

Vastag Margó

Telik, de nem múlik. Mégis marasztalod? Válaszolj

Utolsó kommentek

  • efzsé: @katajev: de szép írás,Katajev! (2009.11.09. 01:19) kentaur st.auby tamásnak
  • ilkajanka: Szervusztok! Ahol a kép van(fotózva), az történetesen apukám galériája. Ha megszeretnétek nézi ezt... (2009.03.30. 21:11) petri süllyed?
  • katajev: bisztos natyon örül szentjauby ety juhasz förönc versnek. ğ ntyon szeretui a natyon szşp lírai ver... (2008.12.27. 20:06) kentaur st.auby tamásnak
  • baradlayné: Írj már, kérlek, valamit, ne szűnjön meg minden, ami jó. (2008.09.28. 19:57) jó példával elöl
  • efzsé: Mikor gyösszvissza? (2008.08.29. 09:03) jó példával elöl
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • efzsé: @katajev: de szép írás,Katajev! (2009.11.09. 01:19) kentaur st.auby tamásnak
  • ilkajanka: Szervusztok! Ahol a kép van(fotózva), az történetesen apukám galériája. Ha megszeretnétek nézi ezt... (2009.03.30. 21:11) petri süllyed?
  • baradlayné: Írj már, kérlek, valamit, ne szűnjön meg minden, ami jó. (2008.09.28. 19:57) jó példával elöl
  • kolhoz mihaly2: Ugye, ugye Szamárfül/murci, milyen nagyszerű ez az evolució?: Kohlhaas Mihály Coalhaus Walker Kol... (2008.07.02. 09:02) férfiak zárójelben
  • rapi: Na, ezt nem értem, de mindegy. Rousseau mondta egy hegyre először azt, hogy szép. Ezzel csak azt... (2008.06.10. 15:49) halló fiúk, halló lányok!

Litera - friss

Nincs megjeleníthető elem

Litera - magazin

Nincs megjeleníthető elem

sötét erdők mögül

2008.03.13. 11:17 vastag margó

Elnyelt valami, majdnem az örvény szót használtam, ami azért érdekes, mert a fenti fotón látható (?) nagyapám pár évvel később éppen az örvény legyőzésének egyetlen lehetséges módjára tanította az unokáját (engem).

A tanítás egyébként meglehetősen távol állt tőle.

Tanulni ettől még lehetett, hogy is kéne ezt mondani, a közelében, a puszta  létezéséből, mondjuk egyszerűen abból, ahogy járt.

Azon a napon, amikor rájöttem, hogy elnyeltek, elhatároztam, hogy találok egy könyvet, egy regényt, ami majd szépen megment, elvégre az a dolga, nem az, hogy tanuljak szórakozva.

Járni kezdtem hát a Múzeum körút antikváriumait, és így, járás közben egyre pontosabban rajzolódott ki a cél: a Bouvard és Pécuchet bármelyik kiadása.

Pillanatnyilag jó ötletnek látszott.

Az úgynevezett Központi Antikváriumban, majd egy évvel ezelőtt, némi vívódás után lemondtam egy különösen ritka példányról. Hogy az a régi kötet azóta rám várjon, annak a valószínűsége a nullához közelített, épp alkalmas lett volna tehát a szerencsejátékra, ha, ahogy nem, eszembe jut az eset.

Mondjuk mész az utcán, mész a közértbe, nyolc éves vagy, és  úgy döntesz, amennyi lépés a sarokig, pont annyi évet élsz még. Vagy amennyi lépcső hátra van, amíg fölérsz a következő emeletig.

Ilyesmi dolgokkal szórakozni.

 

 
Ott volt, persze, (most így látszik pontosnak), a régi könyv.

Megvettem, és elmentem a Károlyi-kertbe, hogy beleolvassak, mint egy fuldokló, egyedül egy padon.

"A munkából, mely töredék maradt, kiérezzük az öregedő lélek liráját. Oh, nem az iró gyöngülése ez: a vénülő kéz még szivós, régi erejével rójja tele finom betüivel a papirlapokat s hibátlan, csudálatos pontossággal irja le azt, amit az okos, látó szemek vizióba tömöritenek. Azonban ez a látás, ez a vizió egyre jellegzetesebben  válik öregemberessé. Flaubert szemüvegen keresztül nézi a világot, még pedig nemcsak azon a szinházi látcsövön át, amellyel kerti terraszáról a kiránduló rouen-i polgárcsaládokat vizsgálgatja, hanem azokon a finom, láthatatlan üvegü lencséken keresztül is, melyeket az idő csiszol a vénülő lélek elé s melyeknek neve: kiábrándulás és az elmulás gondolata. Bouvard és Pécuchet minden sora a kiábrándulást hirdeti s közéjük szeliden fonódnak az elmulás képei: sötét erdők mögül előkuszó októberi sugarakról olvasunk, bágyadt téli esték sulyosan boltozódó egéről s magányos falevélről, mely az ablakhoz koppan, fordul egyet s lehull a semmibe." - írja a fordító a kötet előszavában.

Hát, igen. Onnan nézve, ahonnan Tóth Árpád néz, tényleg nem pont ez lesz, ami kisegít majd a sötétből. Aztán, úgy tíz-húsz laponként, felvágatlan íveket találtam. A nyolcvanhét év alatt még nem olvasta végig senki, ez aránytalan örömmel töltött el.

Innen hiányzik egy (az) utolsó mondat. Pedig néha nem olyan bonyolult, a könyvemé például az, hogy: VÉGE.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vastagmargo.blog.hu/api/trackback/id/tr68379105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vastag margó 2008.03.15. 13:25:55

Úgy látszik, nem volt nekik Sorbonne-ból.

blukus 2008.03.15. 20:52:14

Nagyon szép. Köszönöm, hogy megírtad. Szerettem volna egy ilyen nagyapát.
süti beállítások módosítása