Magamra nyitottam kedvenc lapomat, és ezt találtam:
Can Togay János, a berlini Collegium Hungaricum új igazgatója a nőírókat teszi kirakatba Berlinben: célja, hogy 2009-re a német fővárosban láthatóan legyen jelen a magyar női irodalom. „Az elkövetkezendő időben nem fogok férfi írókat fogadni. Csak női írót fogadok és a női irodalmat fogjuk fordítani. Női irodalmat akarok kivinni. Dalos Györggyel beszéltünk erről kint, de a projekt kidolgozására természetesen felkértem valakit. Mivel még csak most kezdtük meg a munkát, mindez egyelőre csak terv, még keressük a megfelelő kapcsolódási pontokat a kiadókkal, partnerekkel.
Érdekes, hogy Magyarországon, amennyire én érzékelem, mintha most érkezett volna meg a feminista irodalom, Németország pedig posztfeminista időszakban van: engem éppen az érdekel, hogy mi születhet odakint e kettő találkozásából.”
Oly szép ez, mint a naplemente.
Most tekintsünk el, én legalább is el fogok, az ötlet bájtalan butaságától, így, ebben a formában nettó rasszizmus, hagyjuk is, inkább örüljünk együtt kicsit a hangnak, a királyi egyesnek.
Kiküldte Can Togayt az istenadta nép, választott képviselői által, és ő, élve a bizalommal, megmondja, kit fogad (sicc!), kit nem. Az "elkövetkezendő időben" (?) férfiakat nem. Nó baxag, sérült kromoszómákkal hiába is próbálkoztok. Őt az érdekli, mi születhet a "feminista magyar irodalom" és a "posztfeminista Németország" találkozásából. Engem is, kvittek vagyunk, szóra se érdemes.
Inkább gondoljuk el, lassan és tetszelegve, hogy mi vagyunk a Can Togay, vágyaink megvalósulvák, 2009 májusa van, friss, illatos szelek fújnak a Museumsinsel felől, az intézet tágas, fényverte, konstruktív termeiben mindenütt "női írók", egyszóval, megyen minden, mint a Schaffhausen - ám, hallga'!, fölcirpel a Nokia Communicator, és bassza meg, feltéve, de nem megengedve, a Kertész Imre, esetleg a Nádas, netán az Esterházy, vagy maga Konrád szuszog a vonal végén: szervusz, igazgató úr, mit szólnál, valamelyik madárzajos este fölolvasnánk nálad a Siegfried Lenz-cel, grátisz, puszta hazaszeretetből, hogy dőljön befele a német közönség, azért, pl. mindjárt itt van a Marcel is, tudod, a Reich-Ranicki, na, az is beugrana, mert igen kíváncsi, hát mikor lenne nektek alkalmas?. Azt az izzadtságcsöppöt elképzelni!
Utolsó kommentek