petri süllyed? - 2.
2008.01.27. 12:16 vastag margó
Az ÉS legfrissebb számában Károlyi Csaba kolumnás cikkben válaszol az őt bírálóknak (Radnóti Sándor, Sulyok Miklós, Kőszeg Ferenc és Kabai Csaba). Mondandójának lényege az én kissé rosszmájú interpretációmban: Petri költészete azért süllyed, mert a Károlyi által most fölfedezett hibái, gyengéi már akkor is megvoltak, amikor még nem süllyedt, vagy legalább is szerinte nem. Akik szerint nem süllyed (pl.: Radnóti), azok ezeket a hibákat és gyengeségeket szinkronban, már akkor Petri szemére hányták. Akkor mi süllyed? Kérdezhetné valaki. Petri költészete - Károlyi személyes toplistáján. Első cikkének címe mintha másról próbált volna beszélni. A mítosz végét hirdette. A mítosz, amint korábban már szóba hoztam, kollektív produktum, tehát a végét sem lehet csak úgy, egyszemélyben bejelenteni. Ezt most már Károlyi Csaba is így gondolja, mert válaszcikkében a mítosz végét a mítoszt fönntartani igyekvők törekvéseivel véli bizonyítani. Mintha nem addig élne a mítosz, amíg életben tartják. Ő ebben innentől nem vesz részt, bár drukkol a süllyedőnek. Hogy ne süllyedjen tovább, ne egészen el, azért.
A halhatatlanság rejtélyes dolog. "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék." Például. Hát, igen, egy rossz szokás, indokolhatatlan ragaszkodás hülye szóviccekhez, túl hangos röhögés, nevetséges elfogultságok stb. Vajna János, például, aki valószínűleg korának egyik legjobb külpolitikai elemzője, kiváló szerkesztő és újságíró volt, a szélesebb olvasóközönség a heti Beszélőből ismerheti, még él, pedig biológiai értelemben hosszú évek óta halott. Megállíthatatlanul rótta köreit a Napi Világgazdaság ide-oda költöző szerkesztőségében, a jobb kezében hatalmas olló, a balban egy csokor fölsnittelt telex, szemüvege az orrán. A szája sarkában mindig szivar lógott, általában Csongor, félig szívva, néha ki is aludt. Volt egy kedves sötétbarna öltönye, mellénnyel, a mellény finom hullámokban ráncolódott a pocakján, ideális hely a kihűlt szivarhamu le-lepottyanó két-háromcentis gyűrűinek. Nem lehetett nem oda nézni. A hétvégi szám címoldalán jelentek meg analízisei, elegáns, logikus, lényegbevágó szövegek három és flekken, egész héten készült rá, persze közben ellátva szerkesztői feladatait. Egy mondatra nem emlékszem, nyilván. Emlékszem az olvasás élményére. Egy mondatra mégis, vagy inkább képre, talán Davosból, hogy zuhogó esőben áll egy telefonfülkében, onnan diktálja a tudósítását. Ennyi személyeset megengedett magának. És a szivarhamu. Az megmarad, a tweed érdemes ráncaiban.
Goethére (stb.) valószínűleg akkor is fognak emlékezni, amikor írásait már kizárólag Goethe (stb.)-kutatók olvassák majd, azok sem az élvezetért, hanem, hogy újabb érvre leljenek egy disszertációban. Mintha végül is azért olvasnánk, hogy megszeressünk egy hangot, a végtelen modorosságát, a hibáival együtt. Hogy érzékeljünk valakit, egyedüli példányt, aki a puszta létével, annak elmúlta után is, segít fenntartani a miénket.
Mi fér bele a Petri-mítoszba? A mozdulat, ahogy a tatai JAK-táborban, úgy tizenöt éve, negyvendeka pirospaprikát zúdít az ötvenszemélyes babgulyásba a magával hozott befőttesüvegből? (Vicces, valamiért úgy emlékszem, pár perccel később éppen Károlyi borította föl a bográcsot. ) A kisfiús tarkó? Lebbenő ballonkabátok, harangozó nadrágszárak? A lőporszemcsés szatírarc? A tűnődő grimaszok? A parázsló cigaretta ákombákomjai rissz-rossz presszók előtt? És mi köze van ennek a költészetéhez? Vajmi kevés vagy nagyon is sok?
10 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vastagmargo.blog.hu/api/trackback/id/tr5313407
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mintmindenember 2008.01.27. 17:11:21
Csak ennnek van köze:-)irodaköltők nem léteznek.
text 2008.01.28. 16:54:42
(A modorok, ezen a vonalon majd menjünk tovább.)
Az viszont..., tehát ha a mítosz az egy ilyen közösségi valami, egy ilyen nagy érzés valakinek a mítosza, tehát ennyire indefinit, akkor miért várjuk, hogy K. Csaba észérveket hozzon fel arra az érzésére, hogy kopik az a mítosz?
Azt viszont írja, hogy volt egy szubkultúra, aminek ikonja volt a P., és mely szubkultúra kifelé menőben van az életből.
Lehet, hogy nem a mítosz a megfelelő kifejezés ide.
prof. Tzimbalom 2008.01.28. 19:07:31
Amikor a nagyszájú néhány héttel később revideál... hová is húzódhatna, ha nem az E/1 és a terjedelmi meghatározottságok mögé? Érdemes volna megszámolni, hányszor fordul elő (nem 2x) az újabb Károlyi-cikkben az "érzés" (vö. "éreztem", "érzem", sat.) - amiben nem is a túlhangsúlyozott szubjektivitás a gond, hanem, hogy az ir.i szöveggel kapcsolatos "érzések" közreadása (vö. impresszionizmus) legitimnek és (implicite) hatékonynak gondolt érveléstechnika.Gondolja (érzi?), persze, Károlyi. Amivel arról meggyőz ugyan (ha már ennyire mondja), h vannak neki érzései, mi több, a Petri-életművel kapcsolatos érzései, de a Petri-életmű értéséhez gyakorlatilag semmit hozzá nem tesz. Mert ugye: érezte a Csaba. Na és? XY másat/másképp érez. Sokra nem jutunk.
Hogyaszongya "jogosnak tartja" "az észrevételt" "hogy miért nem érvel pontosabban, a probléma súlyának megfelelően". Jó. No de aztán mivel érvel? L. 1. mint fent: affektív reakciók, 2. néhány kritikai kontextus figyelembe vétele (ami elvileg, a tét nagyságát figyelembe véve, obligát volna, és lett volna az első cikkecskében is). Meglehet, anakronisztikus a szemléletem, de a Petri-életműről érvényes (és:hosszabb távon ható) kijelentéseket csak a teljes életmű (plusz irodalom- és kirtikatörténeti vonatkozások) újraolvasásával kéne/lehetne/illene tenni (nem az ún. Petri-kultusz, hanem pl az irodalom tisztelete és/vagy a szolgálatként/közvetítésként és nem véleménynyilvánításként felfogott irodalomkritika miatt) (hajigálom itten a szép nagy szavakat).Miként mondtam volt, és gondolom most is: Károlyi Petri-cikkeinek nagyobb a füstje, mint a lángja.
Hogy aszongya: arra "gondolt" (ergo gondolkodik is, nemcsak érez), hogy "talán" (sic!) "újra lehetne olvasni""a műveket magukat, középpontban a versekkel".
No de akkor mér nem eztet csinájja? A feladatot szépen kijelöli, de mind az első, mind a második cikk fókuszából - arányaiban - kihullanak a versek.Hogy aszongya "az elvárhatónál nagyobb mértékben teljesítette a kritikusi feladatot", "a recenzeált köteten túlra is kiterjesztette vizsgálódását" (erre, asszem, csak legyinteni lehet); és: "nézzük tehát meg a költeményeket is". Hogy hogyan nézte meg anno, az elsőben, szintén hagyjuk. No és hogyan nézi meg most? "Ha most újraolvasom, versként nem tetszik.", sat., nem idézem tovább a vonatkozó passzust. Nem a "lassú olvasás" mintapéldája, enyhén szólva. És még (sulyokvetés nr. sokadik, immáron a Termelési regényt is belekeverve): "megmaradni ezek a művek akkor fognak, ha a politikai-morális bátorságon túl közvetítenek valami általános érvényű tartalmat is." Ad 1. a "mű" mint "közvetítő" ideája (értsd: tartály, amiben ott a jelentés/üzenet) - elképesztő, h mikor már azt hittük, hogy, újra és újra kiderül, mennyire nem vagyunk túl ezen az irodalomszemléleten. Ad 2. a "mű" akkor marad fenn, ha "valami általános érvényű tartalma" van neki. Azt persze nem mondja meg, pontosan mit ért ezalatt. Humanizmust? Eszmei mondanivalókat? Vagy? Mert a vétesz-séget (amit már ötszázszor körbe- és lerágtak) láthatóan elveti.
Arról nem is beszélve, hogy a szerzői mítosz/kultsuz és az életmű között élesebb különbséget illene tenni, de ezt már igazán hagyom, így is hosszú vótam, bocs (ki nem járul hozzá a nagy fenék-körítéshez?), méltatlan & siralmas ez az egész.
A fenti morgástól tök függetlenül: kedves Margó, az ún. spanoddal készült Könyvesblogos (mellesleg, tök érdekes) interjú nem érne meg 1 itteni (!) bejegyzést (vagy 1 linket) is? Pl a Bekezdés-posztba? Margó-blog- és/vagy Litera-olvasók kedvéért pl?
Hogyaszongya "jogosnak tartja" "az észrevételt" "hogy miért nem érvel pontosabban, a probléma súlyának megfelelően". Jó. No de aztán mivel érvel? L. 1. mint fent: affektív reakciók, 2. néhány kritikai kontextus figyelembe vétele (ami elvileg, a tét nagyságát figyelembe véve, obligát volna, és lett volna az első cikkecskében is). Meglehet, anakronisztikus a szemléletem, de a Petri-életműről érvényes (és:hosszabb távon ható) kijelentéseket csak a teljes életmű (plusz irodalom- és kirtikatörténeti vonatkozások) újraolvasásával kéne/lehetne/illene tenni (nem az ún. Petri-kultusz, hanem pl az irodalom tisztelete és/vagy a szolgálatként/közvetítésként és nem véleménynyilvánításként felfogott irodalomkritika miatt) (hajigálom itten a szép nagy szavakat).Miként mondtam volt, és gondolom most is: Károlyi Petri-cikkeinek nagyobb a füstje, mint a lángja.
Hogy aszongya: arra "gondolt" (ergo gondolkodik is, nemcsak érez), hogy "talán" (sic!) "újra lehetne olvasni""a műveket magukat, középpontban a versekkel".
No de akkor mér nem eztet csinájja? A feladatot szépen kijelöli, de mind az első, mind a második cikk fókuszából - arányaiban - kihullanak a versek.Hogy aszongya "az elvárhatónál nagyobb mértékben teljesítette a kritikusi feladatot", "a recenzeált köteten túlra is kiterjesztette vizsgálódását" (erre, asszem, csak legyinteni lehet); és: "nézzük tehát meg a költeményeket is". Hogy hogyan nézte meg anno, az elsőben, szintén hagyjuk. No és hogyan nézi meg most? "Ha most újraolvasom, versként nem tetszik.", sat., nem idézem tovább a vonatkozó passzust. Nem a "lassú olvasás" mintapéldája, enyhén szólva. És még (sulyokvetés nr. sokadik, immáron a Termelési regényt is belekeverve): "megmaradni ezek a művek akkor fognak, ha a politikai-morális bátorságon túl közvetítenek valami általános érvényű tartalmat is." Ad 1. a "mű" mint "közvetítő" ideája (értsd: tartály, amiben ott a jelentés/üzenet) - elképesztő, h mikor már azt hittük, hogy, újra és újra kiderül, mennyire nem vagyunk túl ezen az irodalomszemléleten. Ad 2. a "mű" akkor marad fenn, ha "valami általános érvényű tartalma" van neki. Azt persze nem mondja meg, pontosan mit ért ezalatt. Humanizmust? Eszmei mondanivalókat? Vagy? Mert a vétesz-séget (amit már ötszázszor körbe- és lerágtak) láthatóan elveti.
Arról nem is beszélve, hogy a szerzői mítosz/kultsuz és az életmű között élesebb különbséget illene tenni, de ezt már igazán hagyom, így is hosszú vótam, bocs (ki nem járul hozzá a nagy fenék-körítéshez?), méltatlan & siralmas ez az egész.
A fenti morgástól tök függetlenül: kedves Margó, az ún. spanoddal készült Könyvesblogos (mellesleg, tök érdekes) interjú nem érne meg 1 itteni (!) bejegyzést (vagy 1 linket) is? Pl a Bekezdés-posztba? Margó-blog- és/vagy Litera-olvasók kedvéért pl?
Tintás Séf 2008.01.29. 07:13:15
Text, kérlek, ne rövidíts neveket, mert megzavartál egy időre a K. Csabával, kora reggel van, és ahogy azt olvastam, hogy "K. Csaba észérveket hozzon fel", az egyik És-ben hozzászólóra gondoltam, aki észérveket hozott föl Károlyi Csaba cikkével szemben, persze aztán rájöttem, hogy a kire gondoltál, csak lassú az agyam, kora reggel van, de legközelebb, kérlek, az ilyen félreértés-lehetőségeket kerüld el, köszi, dirty.
text 2008.01.30. 23:20:01
Elnézést, egy szívemnek kedves manír ez, de valóban, igazad van.
Jakab Jenő 2008.02.04. 13:22:05
Mind igaz, ami a mítoszról mondódik, de akkor Wass Albert is így? Tehát mert mítosz, bírálni nem szabad? Valszeg igen. A hit nem tűr kérdőjeleket.
caneta péter 2008.02.04. 14:17:25
CSABA!!!!!
és mégegyszer
CSABA!!!!!
Hogy mindent bír az a papír, de igazán.
és mégegyszer
CSABA!!!!!
Hogy mindent bír az a papír, de igazán.
vastag margó 2008.02.04. 17:06:34
Kedves Jenő, azt hiszem, különböző dolgok vannak összekeveredőben. Nyilván szabad bírálni, sőt, egy bizonyos idő után a bírálat az, ami újra meg újra játékba hozza, kikezdi, megmozdítja a lezártnak hitt interpretációkat. Ebben a konkrét esetben viszont szerintem ömlött kifelé a gyerek a fürdővízzel, és még mennyi szép hasonlat volna. Petri egész költészete neveztetett süllyedőnek, és ehhez az állításhoz azért komoly érvrendszerre lett volna szükség (ezt pótolgatja utólag a szerző), arról már nem is beszélve, hogy a mítosz végének bejelentése és az életmű egészének vagy egyes darabjainak bírálata nem ugyanarra a lapra tartozik, az egyik inkább az irodalomszociológia és a recepciótörténet felségterülete, a másik egyértelműen esztétikai természetű tevékenység.
tki (törölt) 2008.02.04. 18:57:53
"Petri egész költészete neveztetett süllyedőnek, és ehhez az állításhoz azért komoly érvrendszerre lett volna szükség (ezt pótolgatja utólag a szerző)"
Technology Preview, Alpha, Beta, Release Candidate (RC2, RC3...), Final Release - nem így megy ez manapság? Csak ki kell várni. És kitenni a verziószámokat.
Technology Preview, Alpha, Beta, Release Candidate (RC2, RC3...), Final Release - nem így megy ez manapság? Csak ki kell várni. És kitenni a verziószámokat.
Jakab Jenő 2008.02.05. 10:08:08
Egyes reakciók inkább a mítosz köréből valók, úgy érzem (lásd például a Ludassy Máriáét a legutóbbi ÉSben) és a Károlyi Csaba kezdeti érvnélküliségét/indulatát is a mítoszhoz való viszonyulás "számlájára írnám", a rombolás gesztusrendszerébe tartozik szerintem. Mert hogy LM-re visszatérjek: hogy Petri verse egy korábbi állapotot ír le, az még nem igazolja a "költészeti értéket". A magyar ugaron a mai napig nagy vers, teljesen függetlenül attól, hogy melyikünk ismerte Tisza Istvánt.:) "Cipőmre nézek: fűző benne! / Nem lehet, hogy ez börtön lenne" - ez is jó és itt is teljesen mindegy, hogy ki élt a "puha diktatúrában".
Utolsó kommentek